Búcsú és emlékezés Szabad József volt Osztályfőnökre !

Búcsú és emlékezés Szabad József volt Osztályfőnökre !
Szomorú szívvel fogadtuk a hírt, hogy tragikus hirtelenséggel, testi-lelki csatározás nélkül végeztetett be a sors. A sors, amely a fáma szerint mindannyiunk számára megírattatott, a sors, mely nem adott újabb esélyt. A búcsú pedig kimondhatatlanul fájó. Hangtalan szavak ülnek torkunkban, könnyekbe burkolva, melyet a gyász hatalma tart fogságában.

Elköszönni azok nevében, akik gimnáziumi tanítványaid voltak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Demecser községben 1969-1973 között, ahol rövid ideig tanítottál és éltél.

Búcsúzunk a Tanártól, - Osztályfőnöktől - aki a pedagógus hivatás minden tudományával felvértezve nevelte és oktatta diákjait, aki a szakma minden fortélyát ismerve nyerte meg tanítványait a matematika tudományának.

Akinek következetessége, szigora rendkívüli humánummal párosulva valódi tekintélyt és tiszteletet vívott ki a diákok és szülők körében.

Búcsúzunk az Embertől, aki életével mutatta a példát, akit érzékeny és visszafogott embernek ismertünk, de szívesen anekdotázott, szerette a társaságot, a jókedvet. Idejét szívesen töltötte családja és baráti körében.

Emlékeinkben megőrizzük a felejthetetlen egyéniséget, a mosolygós, mindig barátságos arcot.

Demecserből elköltözve a távoli Somogy megyében találta meg boldogulását, sikeres és tevékeny munkáját.

A megszervezett osztálytalálkozókra minden alkalommal nagy örömmel érkezett felesége társaságában. A 2018-ban megtartott 45. éves találkozóra időt, és fáradságot nem ismerve érkezett meg Ötvöskónyiból, hogy újból találkozzon az „ öreg diákjaival „.

Megemlékezésünket Márai Sándor soraival zárjuk:

„Most pontot teszek, s mint aki vesztett csatából maradt meg hírmondónak, s elfújta mondókáját: emlékezni és hallgatni akarok.”

Búcsúzunk Tőled Tanár Úr, Szeretett Józsi bácsi!


A demecseri Általános Gimnázium
1973-ban végzett 4/b. osztály tanulói