Cikkek

Rólunk

Báthori várkastély rövid története:

A középkori Ötvös várkastélyát az ecsedi Báthori család építtette, valószínûleg a XV. század második felében. Átalakítására a XVI. század elején kerülhetett sor és ennek eredményeképpen jött létre egy téglalap alaprajzú várkastély. Északnyugati és délnyugati sarkán rondella, északkeleti és délkeleti sarkán négyzetes alapú torony állt. Délkeleti részén felvonóhidas gyalogkapu, déli oldalán nagyobb kocsibejáró nyílt. Az északi palotaszárny alatt boltozatos pincéket tártak fel, amelyek legkésõbb a XVI. század elején épülhettek. Az erõsséget döngölt agyagsánccal, illetve cölöpök köré döngölt földtömítéssel is védték, a sáncon kívül pedig palánk kerítést létesítettek. A rondellákat és falakat a XVII-XVIII. század folyamán bontották el.

Már az 1966. évi ásatás során igen értékes, reneszánsz kályhaszemek és más, XV-XVI. századi edénytöredékek kerültek elõ. Az 1970-74 közötti feltárások rendkívül gazdag anyaga származik a XVI. század elejérõl. Így például a félhold és patkóalakú bélyegdíszes téglák alapján valószínüsíteni lehetett egy somogyi, Kaposszentjakabon (Zselicszentjakabon) és Somogyváron is megfigyelt, XVI. századi építõmûhely tevékenységét.

/Marosi/

Ötvöskónyi elhelyezkedése, története, kincsei:

Belsõ-Somogyban, Nagyatádtól mindössze 8 kilométerre északra, fekszik Ötvöskónyi. A Dombóvár - Gyékényes vasútvonalnak itt önálló vasútállomása van, de az autóbusz-közlekedés is kiváló, ugyanis a 68-as fõútvonal mentén található a falu. Ez a vidék a Rinya vízgyûjtõ területe, a falu elõnyös adottsága, hogy a közelben három halastó is található. A termõterület szorosan kapcsolódik a segesdi és a somogyszobi határhoz, a tájra jellemzõ a szõlõ- és gyümölcsültetvények látványa. A hatvanas évektõl errefelé különösen a málna és a feketeribiszke termesztése lendült fel, s mostanra a megye legnagyobb ilyen termõterülete alakult ki e tájon. Szerencsére mindkét gyümölcs keresett a hazai és a nyugat-európai piacokon. Ötvöskónyi természetes állatvilága rendkívül gazdag, az erdõs részeket járó utazó errefelé gyakran találkozhat könnyed léptû õzekkel és gyors iramú szarvasokkal.

A falu eredetileg a királyi udvarnokok birtoka volt, 1332-ben már plébániával rendelkezett, majd a segesdi uradalomhoz tartozott. Négy vízimalom is mûködött a környéken, s a település nevét a XIV. században említették elõször a krónikák. A feltételezés szerint királyi ötvösök dolgozhattak e területen, ez adja a község nevének magyarázatát is. 1395-ben a Batthyány család õse kapta adományul a birtokot, melyet 1403-ban a két fiú - Batthyány László és Albert - elveszített hûtlensége miatt, majd késõbb csak hosszas per után nyerhették vissza. Az évszázadok során gyakran változtak a földesurak, a XVIII. században egy idõre el is néptelenedett a falu, amelynek okát nem tárják fel a dokumentumok. 1850-re azonban közel ötszáz lakóval már újból benépesült Ötvös, s szépen gyarapodott a lélekszám az azt követõ évtizedekben. Kónyi külön életet élt a letûnt századok nyomán, a földesurak sorában a Török, a Zrínyi, a Tirunetti és a Festetics családok neveit õrzik. E település a török hódoltság után újjáépült, temploma, iskolája volt. 1850-ben 325 lakost számláltak, s csak 1929-ben egyesült Ötvössel. Ekkor már tíz iparos és négy kereskedõ szolgálta a lakosságot, jelentõs magángazdaságok mûködtek, civilszervezetek alakultak. Pecsétjében a szõlõfürt, az ekevas és a gabonaszálak utaltak a mezõgazdasági megélhetésre. A gazdasági élet fellendítését célozta Matán István kezdeményezése, aki megszerezte a mezõgazdasági minisztérium támogatását a gyümölcsaszaló és konzerváló üzemre, s az õ ötlete alapján indult be a Czindery kastélyban az elsõ gyümölcssûrítmény-készítõ.

A második világháború után még csak Nagyatáddal kötötte össze kövesút a községet, ám már akkor is volt vasúti megállója, kialakultak az igazgatási és oktatási intézmények. Az elsõ termelõszövetkezet 1949-ben alakult, a XX. század derekától óvoda és 8 osztályos általános iskola mûködött Ötvöskónyiban. Érthetõ, hogy a 68-as fõút kiépítése jelentõs fellendülést jelentett, a jó megközelíthetõség vonzóvá tette a megtelepedõk számára, s hamarosan megindultak az építkezések. 1976-ban azonban a körzetesítési törekvések megakasztották ezt a fajta fejlõdést: miután Ötvöskónyit Nagyatádhoz csatolták, oda került át rövidesen az iskola felsõ tagozata is. A nyolcvanas évek végén kezdõdtek csak el olyan beruházások, mint a vezetékes ivóvíz kiépítése, az iskola és a könyvtár felújítása - ez utóbbi felszereltségére méltán büszkék a helybéliek. 1994-ben a helyi lakosság az önállósodás mellett döntött, majd három évvel késõbb Segesddel alakítottak körjegyzõséget. A külterületi települések azonban - Töröktanya, Petenye, Szarkástó, Szentkereszt - az évek során lakatlanná váltak.

A kertvárosi képet mutató faluban két templom szolgálja a katolikus és református hívõket. Ez utóbbi templomkertjében található a háborúban elesett katonák emlékmûve, melyet nemrég újítottak fel. Mûemléki védettséget élvez a Nepomuki Szent János szobor, a régi kastélyt pedig a nagyatádi kórház hasznosítja, s tartja fenn. Az óvoda szép környezetben, felújított belsõ térrel és gondozott külsõvel várja nap mint nap az apróságokat. A lakosság 33 százaléka cigány nemzetiségû, az önkormányzat nagy erõfeszítéseket tesz a hátrányos helyzetû gyermekek támogatására. A romák két civil szervezetet mûködtetnek, õrzik a hagyományokat, együttesük gyakran fellép a kulturális rendezvényeken. 2001-ben a faluba költözött Farkas László, aki egy újabb nevezetességgel gyarapította a község látványosságait. Közvetlenül a fõútvonal mellett megalkotta a "Könnyezõ Mária" szobrot, melyet mindenki láthat, aki a 68-as úton közlekedik. A két és fél méter magas szökõkutas szobrot 2002. március 15-én avatták fel.

Az utóbbi években több jelentõsebb változás is történt a faluban. A község újabb utcája, a Vasvári utca kapott szilárd burkolatot 2003. õszén. Idén megkezdõdött a 25 éve nem használt közösségi ház felújítása, mely óriási hiányt pótol a községben. Eddig nem volt egy helyiség sem ahol rendezvényeket tarthattak volna. A fiatalokon kívül több civil szervezet is várja a ház elkészülését.

A községben manapság is fontos megélhetési forrás a mezõgazdaság: mind nagyobb szerep jut a magángazdaságoknak, mivel a segesdi termelõszövetkezet árverésre bocsátott földjeinek túlnyomó része is a gazdák tulajdonába került. Nagyüzemi körülmények között a gabonafélék élveznek elsõbbséget, a faluhoz közeli négy-öt dombon szõlõskertek sorakoznak, a málnaültetvények pedig a családok megélhetéséhez biztosítják a kiegészítést. A vállalkozások elsõsorban a kereskedelem és a fuvarozás területén alakultak, de néhány iparost is számon tartanak.

források:

http://mars.elte.hu/varak/otvoskonyi/otvoskonyitortenet.htm